Hikisch Rezső építész 14 jelenleg is látható síremléket tervezett a Fiumei úti sírkertben, különböző szobrászokkal együttműködve, többek között a Neruda családét, Klösz Györgyét és a Gutmann család mauzóleumát. Ezért is tartották őt a temetőépítészet specialistájának. Szülei kriptájának síremlékét is ő tervezte, amelybe később őt magát is eltemették 1934-ben bekövetkezett halálakor.
A sírhant felett ókori síremléktípus, egy mitikus madárlábakon álló szarkofág emelkedik, amelynek az útra néző homlokzatát antik mitológiai jelenet díszíti. A domborművön az emberi sors és a végzet istennői láthatóak, akiket a görög mitológiában moiráknak, a rómaiban párkáknak neveztek. Baloldalt Klóthó (’szövő’) ül, aki az élet fonalát fonja, középen Lakheszisz (’osztó’) térdel, aki az emberek sorsát hivatott kijelölni, jobb szélen pedig Atroposz (megkerülhetetlen’), a legidősebb nővér áll, metszőollóval kezében, amivel épp elvágni készül a fonalat, ami révén a földi halandót utoléri a végzete. A sors három istennőjének ez a típusú megjelenítése az újkorban alakult ki, antik ábrázolásokon a fonás tevékenysége mellett jogarral, irattekerccsel, glóbusszal vagy mérleggel a kezükben szerepeltek. A temető síremlékművészetében több esetben is felbukkannak a sors istennőinek ábrázolásai, hol hármas csoportban, hol pedig egy személyben megfogalmazva.
Architect Rezső Hikisch, working in collaboration with various sculptors, designed 14 graves still existing today in Fiumei Road Cemetery, including the Neruda family grave, György Klösz’s memorial and Gutmann family mausoleum. For this reason, he was considered the specialist of cemetery architecture. He also designed the memorial of his parents’ crypt, in which he, too, was eventually interred on his death in 1934.
A tomb of Antiquity, a sarcophagus perched on mythical bird’s legs, stands over the gravesite. Its forward-facing facade is decorated with a scene from mythology. The relief shows the goddesses of human fate and destiny, who in Greek mythology are known as the Moirai and in Roman mythology as Parcae. On the left-hand side sits Clotho (‘weaver’), who spins the thread of each human life, in the middle there is the kneeling Lachesis (‘sharer’), who allots the length of the thread being the fate of humans, and on the right is Atropos (‘inevitable’), the oldest sister, who with shears in hand prepares to cut the thread, whereby the mortal meets its destiny. This way of depicting the three goddesses of fate came about in the modern age; in Antiquity, besides the spinning activity they were also shown holding a sceptre, scroll, globe or scales. The portrayal of the goddesses of fate appears in several examples of grave art in the cemetery, sometimes when they are shown in a group of three, and sometimes in a single individual.